Már lassan két éve élek Magyarországon újra. Most ,hogy írom ezeket a sorokat egy világ járvány tombol, minden zárva és a határok is lezárva. Utazásról szó sem lehet hacsaknem üzleti útról van szó. Furcsa belegondolni,hogy két éve végig utaztam szinte majdnem egész Európát. Nem meglepő,hogy jó nosztalgiázni ezekben az időkben. Jobb is volt több ideig itthon lenni mivel a 2019-es évem után elégggé telítődve vagyok a külföldi utazásokkkal. De nem csak a nosztalgiázás jut hanem azok a dolgok amiket Norvégia vagy máshogy mondjam az ottani légkör adott nekem.

Szerettem az ottani embereket: hogy nem kell túlélőfelszerelést vinnem ahhoz, hogy átmenjek a zebrán, az emberek mosolygását,közvetlenségét és még sok ideig tudnám sorolni. Megtapasztalhatttam a magány és a teljes egyedül lét élményét valamint az ezzel járó szinte korlátlan szabadságot. Például egyszer amikor nem bírtam aludni az éjjel közepén kimentem sétálni, akár éjjel 1-kor is hazaérhettem. Az egyedül lét szabadsággal jár. A szabadság nagy felelősséget és önállóságot kíván. Úgy érzem amióta hazatértem önállóbb és határozottabb lettem. Az ott létem előtt a határozatlanság volt az egyik rossz tulajdonságom, s úgy érzem mostanra ezt sikerült leküzdjem. Nem tudom miért akkor és miért ott múlt el. Talán az élmények vagy az ottani megélhetési nehézségek. Mert igen, sokszor kellett döntenem arról,hogy menjek a sörözni vagy két hétig üres rizsen élek majd. Ezeket a döntéseket pedig egyedül kellett meghozzam, senkire sem akartam nem is tudtam volna átruházni. Kényszer helyzetben voltam muszáj is volt,hogy döntsek, s ha rossz döntést hoztam akkor megéreztem annak a következményét így tudtam mit csináljak másképp a következő alkalommal. Említettem azt is,hogy szinte egyáltalán nem szorongtam ott. Ezt a jó szokást többé-kevésbé szerencsére azt kell mondjam többségében sikerült itthon is megtartanom. Sokat segít ez a mindennapokban. Rengetegszer gondolok ez ott eltöltött időkre nem telik el szinte úgy nap, hogy ne tenném. Ez is egyfajta megnyugvást ad, vagy hogy egyszerűen csak bele képzelem magam az ottani légkörben még ha fizikailag nem is vagyok ott. 

Fontos a nyitottság is,hogy egy ilyen kalandba belevágjon az ember. De úgy érzem még nyitottabb is lettem azzal,hogy hazamentem, például kevésbé vagyok előítéletes és tudom mire számítsak ha találkozok bizonyos nemzetiségű emberekkel. Ezt volt időm megtanulni mivel ilyen környezetben rengeteg kultúrából és országból származó ember van. Milyen előnyök származhatnak ebből ha egy olyan cégnél kap állást az ember ahol külföldi kollégái vannak, vagy ha egy üzleti vacsorán veszel részt például. Tudni fogod mire számíts és hogyan bánj az emberekkel. Ezeket adta nekem az erasmus és Norvégia amelyek sosem évülnek el és életre szóló tapasztalatok.

Kis Norvégiai Déja Vu: Norvégia vs Erdély

A kétségkívül kalandos 2019 nem ért véget júniusban amikor haza jöttem. Ősszel egy egyedül vettem részt egy erdélyi körutazáson. Az útvonal a következő volt Budapest-Marosvásárhely(itt csak leszálltam a repülővel)-Sepsiszentgyörgy-Árkos-(egy kis falu)- Brassó és végül Kolozsvár. Alapvetően az erasmus félévemről és Norvégiáról szól ez a blogsorozat így Erdélyről érintőlegesen beszélek csak annyit amennyi fontos a témához. Szóval hasonlóságokat véltem észre venni. Először is a várázslatos táj, magas és havas hegycsúcsok amelyeket például a vonatból is láttam. 

Akármennyire is meglepő Sepsiszentgyörgyön is átengedtek mindig a zebrán és nagyon előzékeny söfőrökkel találtkoztam. Bocsássátok meg nekem, de ez a zebra a mániám! Főleg,hogy itthon rengeteg elmbeteg söfőrrel találozok! Az emberek pontosabban az erdélyi magyar emberek is ugyan olyan közvetlenek mint a norvégiaiak voltak. Itt is viszonozta sok ember a mosolyomat és szinte bárkivel akivel az utcán találkoztam úgy tudtam beszélni mintha egy közvetlen cimborám lenne. Akárcsak Oslóban. Azért is volt jó ez az út mert csököntette a Norvégia utána hiány érzetemet. Furcsa és mindenesetre jó érzés volt ezt magyar emberektől (is) tapasztalni. Lehet így is? Biztos vagyok benne ha a Magyarországon élő magyaroknak is hasonló attitűdjük lenne akkor sokkal jobban menne a sora ennek a kis országnak. Továbbá szimpatikus volt ahogy örzik a hagyományaikat. VÖ. A norvégok akárhol is élnek a világban mindig felvonulnak és megünneplik a nemzeti ünnepüket május 17.-ét. Sokan mondják, hogy azért olyanak a norvégok mert gazdagság van jól élnek nincs miért aggódniuk. Nos, mikor arra jártam, láttam ,hogy egyáltalán nem olyan gazdagok mint a más országok ahol edigg jártam. Szerintem alapvetően nincs sok különbség gazdasági és fejlettségi tekintetben Magyarország és Románia közott de azt látom Románia pár fokkal el van maradva Magyarországtól. NORVÉGIÁTÓL...ARRÓL NEM IS BESZÉLVE..... Mégis ennek ellenére kedvesek,befogadóak és vidámak az ottani emberek, holott sokkal szegényebb körülmények között élnek mint a norvégok sőt még mint a magyarországiak. Csak egy példa: Kolozsváron a buszmegállóknak csúfolt nem is tudom micsodák, olyanok voltak,hogy csak a busz száma volt odaírva s, menetrend nuku. Az még hagyján de azt sem lehetett tudni merre mely irányba meg a busz így rengetegszer eltévedtem. Ez volt 2019 őszén, talán azóta változott a helyzet.

Szerintem én itt most be is fejezem az írásomat. Remélem lesz még lehetségem ugyanilyen sőt még ilyenebb kalandokat télni amint a járványhelyzet véget ér. Mint írtam sokat tett hozzám ez a félév illetve ez az egy év. Az emlékek és az élmények erőt adnak a mindennapokban nehéz időkban. Utazni egyelőre nem szeretnék: nem akarom, hogy a régi élményeket elhomályosítsák a mostani bonyodalmak. Pl kell a karantén, nem kell karantén kell e teszt és a ha igen milyen teszt, Valamint maszkkban sétálgatni a külföldi városok utcáin, nézni a lelakatolt kocsmákat, éttermeket, és a bezárt múzeumokat. Várok szépen türelmesen amikor újra szabadon és nyugodtan utazhatunk. Nagy álmom,hogy eljussak Szöulba Budapestről. Csak remélni tudom,hogy a következő blogomat már arról fogom írni.

 2021.04.11.