Norvégia Skandináv ország, a Skandináv-félsziget nyugati részén. Általában elmondható ezekről az országokról,hogy nagyon gazdagok.
Említettem a magas árakat előző bejegyzésemben ami jól mutatja a gazdagságot de természetesen ott a fizetések is magasak. 50 ezer koronás fizetés mellett nem okozott volna gondot a 30 koronás kenyeret megvennem mert amúgy az olcsó 10 koronásat vettem meg. :)
Én minden ismerősömnek mondtam,hogy habár nem volt ott munkám és nem volt magas fizetésem, így nem éltem át azt az élményt,hogy magas élet színvonalon éljek vagy,hogy a fizetésem nagyon sokat ér Magyarországon. Ennek ellenére, nagyon szerettem ott lakni és úgy éreztem,hogy ebből a norvég jólétből valamilyen formában én is részesülök, még ha nem is keresek pénzt. Az első ilyen a mosoly. Mindenki mosolyog a metrón,buszon, utcán,villamosan és kedvesek az emberek. Azt is megfigyelhettem,hogy nem stresszelnek és nem rohannak sehova. Legjobban az tetszett,hogy a sofőrök már öt méterre a zebrától lassítottak és minden esetben átengedtek, még akkor is ha nem volt zebra. Olvashattuk is,hogy csupán egy ember halt meg Oslóban zebrai gázolásban. Ezt én is tanúsítani tudom. Legjobban az emberek viselkedése tetszett. Sokszor volt,hogy odajöttek hozzám tök random és elkezdtek hozzám norvégul beszélni. Például egyszer egy hamburgerezőben ültem, ahol a TV-ben lóverseny ment, és egy 50 év körüli férfi megkérdezte,hogy fogadtam e én is. Én azt válaszoltam,hogy nem merek kockáztatni. Ilyenkor általában mindig angolul válaszoltam és egy idő után kicsit furcsa érzés volt ez. Sokkal jobban éreztem volna magam ha norvég nyelven tudok válaszolni, ezáltal jobban részét képeztem volna a társadalmuknak. Tetszett ez a közvetlenség,volt, hogy ilyenkor ott maradtam akár fél órára is és beszélgettünk. Nagyon barátságosak a külföldiekkel annak ellenére,hogy talán kicsit zárkózottak. Egyszer így találkoztam egy öreg bácsival az Aker Bryggénél és mondtam, neki,hogy sajnálom,hogy nincs tenger Magyarországon. Azt válaszolta, hogy viszont van egy nagy tó. Mondtam,hogy igen az a Balaton. Kérdeztem,hogy honnan tud ennyi mindent Magyarországról. Azt mondta, hogy egy 56-os magyar menekült 3 évig élt nála. Ma is Norvégiában él de már öregek otthonában mivel nagyon öreg és nem tud gondoskodni magáról. Mondtam a bácsinak akiről ki is derült,hogy matek fizika tanár volt gimnáziumban, hogy én Norvégiában képzelem el a jövőmet. Ő erre sok sikert kívánt nekem és elköszöntünk.
Sokan kérdezték,hogy milyenek a norvég lányok? Erre csak egy Weörös Sándor verssel tudok válaszolni:
Weörös Sándor
Norvég leányok
A Balholm-i leányok,
leányok mind
csúcsos csuklyát viselnek.
Mindig mosolyognak,
de sohase nevetnek.
Puha pára
borul rá a hegyekre,
hegyek közti zöldes-borzas
kacskaringós tengerre.
Esik eső,
száll a szürke sziklára,
száll a fehér faházra.
Csillog-villog
a leányok csuklyája.
Szálldogál a halszagú szél,
könnyű ködök szitálnak.
Kikötőben, szürke ködben
szines csuklyák vibrálnak.
A Balholm-i leányok,
leányok mind
párosával, hármasával
karonfogva sétálnak.
Kéklő szemük mosolyogva
rádereng a borúra,
az idegen fiúra.
S ő elviszi mosolyukat
a tengeren is túlra,
a tengeren is túlra.
Esik eső,
száll a szürke sziklára,
száll a fehér faházra –
A Balholm-i leányok,
leányok mind
csúcsos csuklyát viselnek.
Mindig mosolyognak,
de sohase nevetnek
Nehéz ezzel konkurálnom de annyit megerősíthetek,hogy én sem láttam őket nevetni. Viszont nagyon kedvesek és szépek. Nekem ez jól jött ki jellegzetes arcuk van,némelyik olyan szép volt mint egy angyal. Én azzal próbáltam bevágódni nekik mikor a szaunában voltam. Mikor egyből ugrottam a jeges vízbe azt mindig értékelték. Egyszer egy péntek este a Bislett Kebab House-ba mentem nagy magányomban. Meg nem volt kedvem főzni. Miközben ettem két lányra lettem figyelmes, először norvégul aztán angolul beszéltünk. Mondtam,hogy Magyarországról jöttem és könyvtárszakos erasmus hallgató vagyok az OsloMet-en és az utca túlvégére mutattam. Ott volt ugyanis az egyetemem. Azt mondták,hogy cuki vagyok. Ez jól esett nagyon és meg is lepődtem mivel a norvég lányokhoz elég nehéz közel kerülni. Nem csak külföldiekkel hanem egymással szemben is zárkózottak. A svéd lányok ugyanolyan szépek de ők viszont sokkal rámenősebbek. Másik ilyen norvég lányos történet: Május 17-én a nemzeti ünnep napján a mekiben ültem. Egy lány oda jött hozzám és odaadta nekem az epres shake-jét. Megkérdezte norvégul,hogy kell e. Én elfogadtam és megköszöntem norvégul, örültem ennek a gesztusnak és annak ,hogy egyszer sem szólaltam meg angolul. Magyarországon el sem tudok egy ilyen szituációt képzelni. Egyik barátom szerint ha itthon ilyet csinálnék nagyot néznének, vagy elküldenének melegebb éghajlatra. De minimum rosszat feltételeznének rólam.
Tehát ilyenek ott az emberek. Ez megmagyarázza miért vágyok vissza annyira. Ebben nagy faktort játszanak a norvég lányok. :D
Az infrastruktúra is nagyon jó. A buszok,villamosok tiszták és gyorsak. Oslóban 5 metróvonal van és mindegyik nagyon hosszú kb. 25-30 megálló. Nekem a kedvencem az 1-es metró Bergkrystallen felé. Arról majd mellékelek egy videót is. Annak a metrónak a végállomása konkrétan a város végén van egy erdőben, mintha egy metrónak a Hűvösvölgyben lenne végállomása Budapesten.
Az 1-es metró szűk utakon megy keresztül a hegyek közt. Gyönyörű lelátás nyílik a városra. Mindegyik vonal érinti a külvárost.
Kilátás az 1-es metróról.
Ott márciusig nagyon nagy térdig érő hó van. Ott nem úgy van mint Budapesten,hogy 2 cm hótól leáll a város. Bár annyit,hogy ők felkészültek sokkal jobban erre az időre, sok a hókotró és a hólapátoló munkás. 450 korona volt a bérlet ami 15000 forint de én nem sajnáltam kifizetne mert tényleg nagyon jó ott a tömegközlekedés. Még egy utolsó sztorival zárom ezt a blogbejegyzést. Kimentem Kragstöttenbe a város szélére. Nagyon szakadt hó és a buszmegállót alig találtam, miközben jeges szél fújt az arcomba. Alig kaptam levegőt annyira fújt a szél. Miközben néztem a GPS-t egy autó állt meg mellettem. Norvég után angolul kérdezte meg,hogy mit keresek ebben az időben kint. Mondtam ,hogy a metróhoz akarok menni mert haza akarok jutni. Erre mondták,hogy üljek be. Egy régebbi típusú Mercedes volt ami tele volt egy csomó cuccal pakolva. Megtudtam ,hogy sofőrjeim lengyelek(Norvégiában sok lengyel él) de jól tudtak angolul. Először kicsit aggódtam,hogy nem e akarnak elrabolni vagy rossz szándékúak esetleg. Egyik ismerősöm majdnem szívinfarktust kapott mikor ezt a történetet meséltem el neki. De mikor az első metróállomáshoz értem megköszöntem a segítséget és kiszálltam. Útközben pedig beszélgettünk arról ,hogy mit csinálok Norvégiában.
Ez nemcsak annak a jele,hogy törődnek ott egymással az emberek hanem a lengyel-magyar barátságnak is, ami még a 21.században is él. :)
