Barátokat szerezni Norvégiában, Skandináviában. Hát.... ez egy elég nagy kíhávás. Majdhogynem annyira nehéz, mint Oslóból Trondheim-be gyalog elmenni. Sokan mondják a Skandináv emberekre hogy, távolságtartóak és hűvösek akárcsak az országuk. :) 

Általában elmondható, hogy egy országban szívesen látják a külföldi túristákat, de azokat is akik munka vagy tanulás céljából élnek ott. Sokszor mondhatni "egzotikus állatként" kezelik őket. Igyekszenek minél többet megtudni arról az országról ahonnan ő jött, a nyelvről stb. Norvégiában ez nem így van. Nem tudom a temperamentumuk miatt vagy, hogy egyenlőség pártiak-e de ők ugyanúgy bánnak veled mint mindenki mással, nem élvezhetsz különleges státuszt az által, hogy külföldről mentél az országukba. 

Az egyik órámon felnőttek voltak javarészt. Legfiatalabb csoporttársam volt kb. 29 éves. Voltak Svédországból, volt egy német lány is, de mind Norvégiában éltek, s én voltam az egyetlen külföldi diák ott. Miattam beszélgettek az órán csak angolul, egymás között is. Meghát ugye ezt az úgy hirdették meg, hogy külföldi diákok is részt vehetnek rajta, így helyem volt ott. Az órák tömbösítve voltak, egy félévben 3 alkalommal de akkor egész nap. Nehéz volt így barátokat szerezni, de még tanulni is.

Alapvetően azt kell tudni a norvégokról, hogy udvariasnak kell velük lenned. A norvégok kicsit túl udvariasak akárcsak a britek vagy a franciák. Nem legyél túlságosan közvetlen velük, ne tegyél fel az ismerkedés elején túlságosan személyes kérdéseket. Ha látják, hogy tisztességes és szorgalmas vagy, akkor ők is kedvelni fognak téged. Természetesen nem csináltam ennyire tudatosan ott létem alatt, csupán megérzésből. De ezek hasznosak lehetnek ha Norvégiában akarsz tanulni, dolgozni, élni, ezért gyűjtöttem ki Neked Kedves Olvasó! :)

Természetesen legyél nyitott,(én is az voltam) de ne nyomulj rájuk nagyon, mert azt nem szeretik. Egy svéd lakótársamnak sokszor írtam a facebookon, s letiltott. Semmi csúnyát,sértőt nem írtam csupán barátkozni akartam vele. 

Ez svéd laktársam nagyon szűkszavú volt, de szerintem még a skandináv emberek között is. Mikor találkoztunk a kollégiumban akkor ilyen párbeszédünk volt:

-Hello, My name is Bence, from Hungary.

-Hello, My name is Erik. Nice to meet you. Good bye.

Hozzáteszem akkor pont siettem mert mentem valahová. De mikor a konyhában találkoztunk

-Hello!

-Hello-

-How are you?

-I am fine!

-How was your easter?

Good.

How is your school goin'?

It goes well.

Good bye, have a nice evening.

Volt, hogy gulyáslevessel kínáltam de nem fogadta el. A lángost amit sütöttem viszont ízlett neki. :) Viszont az, hogy ott voltam vele a konyhában, s nem szólt semmit hozzám, elég nyomasztó volt. Számolni kell azzal, hogy kifoghatunk egy ilyen lakótársat, kollégát,főnököt stb. ha Svédországban, Norvégiában fogunk élni.

Nem ilyen volt Björn, akit a csoporttársam volt. Sokkal nyitottabb ember volt, mindenkinél aki abba a csoportba járt. Nagyon sok országba járt, távoliakban is, mint például Új-Zélandon és Japánaban is. Elkezdtem chatelni vele. Azután sokszor lógtunk együtt az oslói-flaszteren. Elvitt a Munch Museet-be meg volt, hogy hozzám jött át lángosozni,s én sütöttem neki. Ilyenkor kellemesen beszélgettünk, ő pedig hozott egyszer boltból magyar bort is, így igazi magyar hangulatot tudtam/tunk teremteni. Meg a kedvenc könyvesboltjait, kocsmáit is megmutatta valamint boltokat, ahol ő szokott vásárolni. Sokszor személyesebb témákról is beszélgettünk. Bizonyos szempontból ő egy világpolgár mivel, van egy walesi barátnője, aki Cardiff-ban él, s rendszeresen havonta járt ő ki hozzá, és a barátnője is Oslóba. A barátnője pedig norvégul is tanul angol anyanyelvű. Ez egy intőjel volt, hogy nekem meg akkor pláne meg kell! :D